Symbolon -az emlékezés játéka
Symbolon az emlékezés játéka
„Fontos, hogy megkérdezd magad, miért csinálod azt, amit éppen csinálsz, és hogyan illik bele a nagy egészbe.”(Miley Cyrus)
Ennek a játéknak az a célja, hogy emlékeztessen – se több, se kevesebb. Emlékeztessen, éspedig arra, hogy neked, aki húzol egy lapot (vagy bizonyos asztrológiai konstellációd van), azt a témát, amit a kártya ábrázol, most kell feldolgoznod. Most saját képet kell megjelenítened bensődnek erről a formájáról. A kártya természetesen csak a kép általános formáját jeleníti meg. neked azonban a saját különös (egészen individuális) formádra van szükséged: a Te képedre! A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl egy tárgyat és egy tevékenységet. Éspedig olyan tárgyat, amely egykor széttörött, és részei szétszóródtak a világban.
A kártyák egyúttal szimbólumokat ábrázolnak: mindegyik valamilyen mögöttes tartalomra akarja felhívni a figyelmet, valamilyen mélyebben megtalálható dologra. A szimbólumokat persze nemkell szó szerint értelmezni. Ha valaki ezt teszi, megtanulhat ugyan valamit, lelkétől mégis messzire távolodhat. A kártyák élettelenek a szemlélő lelkének vize nélkül. Ebben a vízben kell őket feloldani, hogy a szemlélő számára – és csakis neki – újból értelmezhetők legyenek.
A képek mögött az az alapötlet áll, hogy minden emberben tizenkét szerepszemélyiség működik – vagy éppen nem működik. Ezt a tizenkét szerepszemélyiséget mindig is archetípusokként írták le (hónapok, állatövi jegyek, Jézus tanítványai, a Kerekasztal lovagjai, Izrael törzsei, az Olimposz istenei, Heraklész tettei stb.), de belső szerepszemélyiségekként még sohasem.
Ebben az értelemben minden emberben több lény lakik. De mivel nemcsak erről a tizenkét
szerepszemélyiségről beszélhetünk, hanem a típusok között kombinációk is létrejöhetnek, nemcsak azt a tizenkét szerepszemélyiséget kellett leírni, amelyek egyszersmind a Nagy Arkanumokat képezik, hanem minden egyes szerepszemélyiség minden más szerepszemélyiséggel képzett kombinációját is.
Ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. A bensőnkben minden szerepszemélyiségnek megvan a saját neve! Kivétel nélkül mindnek!
E nevek legtöbbjét nem is ismered. Ha feltesszük, hogy férfi vagy, és „Heinz Helmut Viktornak” hívnak, akkor majdnem biztos lehetsz abban, hogy ez a név három fontos szerepszemélyiséged nevét tartalmazza. De nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.
Hogy a szerepszemélyiségeket kezelni tudjuk, előbb vagy utóbb nevet vagy munkaelnevezést kell, hogy kapjanak („Az Álmodozó” vagy „A Szent Őrült”). Ha nem használod a nevüket, nem érzik, hogy elfogadod őket, és ezért arra sincs esélyed, hogy többet áruljanak el önmagukról, hogy ezáltal megismerhesd őket.
Forrás: Peter Orban / Ingrid Zinnel /Thea Weller: Symbolon